Ajándék 2.

Csillától kaptam. Nagyon örültem neki és ezúton is köszönöm szépen! És ha nem tőle érkezett volna, biztosan ő is azok között lenne, akiknek továbbadnám. Blogos ismeretségnek indult a miénk és közben láss csodát kiderült, hogy itt él, nem is messze tőlünk és szerencsésnek mondhatom magam, mert azóta többször is találkozhattam vele. Egy rokonlélekre találtam benne, akit nagyon közel érzek magamhoz és akit nagyon jó a közelemben tudni. Egy csupaszív, nagyszerű ember, aki fáradhatatlanul, szívvel-lélekkel viseli gondját a szeretteinek. És ha bepillantunk hitvesével közösen írt színes és dinamikus blogjába, nekünk olvasóknak is jut ebből a gondoskodásból.

Remélem, hogy senkit nem bántok meg vele, mert azt nem szeretném, de ez alkalommal  úgy döntöttem, hogy olyan blogolóknak adom tovább, akiket személyesen is  ismerek.

Legelébb is két olyasvalakinek, akik már jóval a blogkorszak előtt az életem részesei voltak. A két Ágimnak.  Simon Áginak és Szűcs Áginak. Nekem nem született testvérem. De az élet, ez a mindentudó, legfőbb rendező úgy igazította, hogy mégis legyen. Csak nem a húgaimnak hívom őket, hanem BARÁTNŐKNEK. Így, csupa nagybetűvel. S mivel hárman három országban élünk, a skype mellett a blogolás is segít abban, hogy egymás életének továbbra is a részesei maradhassunk.


Aztán még két olyasvalakinek ajánlom szeretettel, akikkel előbb csak rendszeresen olvastunk oda-vissza, mígnem aztán személyes találkozásokra is sor került. Magdinak, akivel a téli szünetben olyan nagyon jót beszélgettem,  meg hát fogok is még remélem, és aki mindig felpezsdít és megmocorgat az írásaival. Meg Évinek, akinek varázsujjai vannak.  És ez nem túlzás. Csak rá kell nézni a gyöngyfáira, melyekbe szerintem kicsit belefűzi saját magát is. Ettől lesznek olyanok, mint ő: első pillantásra rokonszenvesek, ellenállhatatlanul szeretetreméltóak. Büszke vagyok rá, hogy két kezemunkáját is őrizhetem.

Ajándék

Csillától, akit itt ismertem meg a blogolók világában és akiről kiderült, hogy a flamand szomszédvárban, Hoeilaart-ban él a családjával. Párjával közösen írják színes és magávalragadó virtuális naplójukat belgiumi mindennapjaikról, itteni tapasztalataikról. Remélem, hogy egyszer majd lesz alkalmunk személyesen is találkozni. Nagyon örülök ennek a kedves ajándéknak, mert megtisztelő és nagyon jólesik. Köszönöm szépen.

Szeretném mindjárt tovább is adni Áginak (Van egy perced?), Boncának (Boncaság),  Csillának (Csilla böködéje),  Évinek (Gyöngyfák),  Gabynak (tothgaby), Magdinak (Gondolathullámok és Nyelvelések),  mert türelmetlenül várom az új bejegyzéseiket és ha náluk járok, mindig úgy érzem magamat, mintha ajándékot kaptam volna.

Blog-Oscar

Magditól érkezett. Köszönöm és nagyon örülök neki, mert számomra sokat jelent. Mint a blogolás, amit majd egy éve kezdtem el szívbéli barátném bíztatására és a saját gyönyörűségemre. Aztán ahogyan telt-múlt az idő, kitárult a világ és a már bennt tartózkodókhoz csatlakozva, a magamra nyitott ajtón keresztül besétáltak hozzám EMBEREK. Nagyon különbözőek, de mégis nagyon hasonlóak. Valamennyien mélyérzésűek, igazak, őszinték. Nagyon sokat adtak, adnak nekem. Elsősorban a legfontosabbat, a véleményüket. Meg elismerést, bíztatást és megerősítést is. És mindezeken kívül még lehetőséget arra, hogy én is belecsöppenhessek az ő életükbe. Virtuális és valóságos kötelékeket, barátságokat. Jó érzés számomra és motiváló erejű, (meg aztán képmutatás is lenne nem beismerni, hogy mennyire legyezgeti a hiúságomat) hogy nem az asztalfióknak írok, hanem olvasnak, hogy Ők olvasnak.

Na itt be is rekesztem, mielőtt még csöpögősen patetikusba fordulnék, és iziben megjutalmazom a díjjal Gaby-t, Szűcs Ágit, Boncát és nem utolsó sorban a két druszámat. Erdei Évinek és Simon Áginak pedig szeretettel gratulálok!

Megint örömködök

Díjat kaptam. Méghozzá Magditól. Ráadásul nem is igazán mostanság, hanem már lassan vagy két hónapja. Csak közbejött a vakáció meg egy nagy adag figyelmetlenség, már ami az én retrospektív blogböngészésemet illeti. Szóval a lényeg az, hogy csak ma vettem észre. És nagyon örülök neki. Első felindulásból az jutott eszembe, hogy ott a hullámzó gondolatok birodalmában köszönöm meg. De aztán másként döntöttem. Inkább itt teszem. Ugyanis aljas módon dicsekedni is szeretnék! Mert bármennyire is úgy érzem, hogy a szó átvitt értelmében sokszor és sokféleképpen vagyok kitüntetve, a kisdobos és úttörő plecsniket leszámítva, ez az első díjam. Az értékéből számomra semmit nem von le az, hogy virtuális, mert őt, akitől kaptam, pont ebben a virtuális térben ismertem meg (jóllehet azóta már sikerült személyesen is találkoznunk és fogunk is még!) és nagyra tartom többek között a sokoldalúságáért, a műveltségéért, a pozitív életszemléletéért. A mód pedig, ahogyan ajánlotta, különösen jólesett és megérintett. Köszönöm!

Aztán meg azért is kerítek ekkora feneket a dolognak, hogy magam is kihasználhassam a díjazás lehetőségét. Jelképesen átnyújtom most Gabynak, aki mindig felkavaró őszinteséggel vall magáról és ezen túlmenően csodás erdélyi helyekre kalauzol el, és Szűcs Áginak, hogy újabb bejegyzésre biztassam vele, bár tudom, hogy a behavazottság kifejezés messze nem adekvát arra a viszonyra, ami pillanatnyilag a munkájához fűzi. Simon Ágit és Boncát csak azért hagytam ki, mert Magditól már bezsebelték.