Nem is tudom mióta már. Azt sem tudom felidézni, hogyan mikor és mivel gyakorolta rám a legerősebb hatást. Csak azt tudom, hogy szeretem és mindig úgy örülök neki, mint egy rég nem látott barátnak, ha megérkezik. Gyerekkoromban még csak egyszerűen elfogadtam, ahogyan rendre egymást váltották ők négyen. Most meg már a legpozitívabb üzenet hordozója lett ez a körforgás. A múló idő megfosztott már sok mindentől, és időbe tellett mire ráébredtem, hogy közben adott is. Mondjuk például a szarkalábak mellé teljességet a tovaillanó, semmi kis pillanatokba.
Szeretem, hogy éppen virág nyílik az ablak mindkét oldalán. Szeretem, hogy újra a tereszon lengedeznek az illatozón szikkadó ruhák. És tudom lesz majd olyan napom is, hogy nem, de ma szeretem az udvarról behallatszó ricsajt. Szeretem, hogy itt van a tavasz.
