Nem is tudom mióta már. Azt sem tudom felidézni, hogyan mikor és mivel gyakorolta rám a legerősebb hatást. Csak azt tudom, hogy szeretem és mindig úgy örülök neki, mint egy rég nem látott barátnak, ha megérkezik. Gyerekkoromban még csak egyszerűen elfogadtam, ahogyan rendre egymást váltották ők négyen. Most meg már a legpozitívabb üzenet hordozója lett ez a körforgás. A múló idő megfosztott már sok mindentől, és időbe tellett mire ráébredtem, hogy közben adott is. Mondjuk például a szarkalábak mellé teljességet a tovaillanó, semmi kis pillanatokba.
Szeretem, hogy éppen virág nyílik az ablak mindkét oldalán. Szeretem, hogy újra a tereszon lengedeznek az illatozón szikkadó ruhák. És tudom lesz majd olyan napom is, hogy nem, de ma szeretem az udvarról behallatszó ricsajt. Szeretem, hogy itt van a tavasz.
Én is szeretem. Mind a négynek örülök, mikor érkezik, de ilyen jó kedvet csak ő szokott hozni magával. (és ablakpucoláshoz való kedvet is, csakis ő.)
VálaszTörlésÉs én is szeretem, drága Barátném! Ugyan ide még nem igazán jött el (ma havazott), de azért a levegőben már ott van, a madarak reggeli dáridójában már ott van, és a blogtársak képein! Örülök, hogy érzed, hogy ez jó és hogy megírtad! Boldog Tavaszt!!
VálaszTörlésIgen, Márta, számomra is ez a legderűsebb évszak, bár én az ablakpucolást mindig, mindenkor a végtelenségig halogatnám.:) Jókedvű, szép Tavaszt, Neked is!
VálaszTörlésKöszönöm, Barátném! Hát bizony ez a havazás nem túl jó hír, de remélem a tél Nálatok is hamarosan feladja az állásait. Addig is sok madárcsicsergést a reggelekbe! Puszillak!
Nekem is kedvenc évszakom. Szeressük együtt. :)
VálaszTörlésSejtettem én, Magdi, mert azokat a szép fotókat, amiket a blogodon láttam, csak olyasvalaki fényképezhette, aki szintén szerelmes a tavaszba. :)
VálaszTörlés