Mindig volt valamilyen finom cukorka a táskájában. A frutit és a tejkaramellát szerettem a legjobban. Ha autóba ülök, gyakran indul be az emlékmozi; érzem a jelenlétét magam mellett, szinte látom ahogyan keresgéli, majd elszöszmötöl a zörgő papírral és az anyósülésről átnyújtja nekem. Édes. Mint a forró tepsin pihenő szilvalekváros kiflijei, amik ünneppé avatták a leghétköznapibb hétköznapokat is, és amiknek a tetejéről annyira jó volt lecsenni a pírított cukrosdió darabkákat. Míg apukám rendre évődött velem emiatt: "Nocsak "Lapis" kisasszony, maga lop is?", ő szó nélkül elnézte nekem.
Pedig vele vívtam pimasz-kamasz korom csip-csup csatáit. Szótüskékkel karcolt sebekkel fizettük meg a későbbi "félszavakból is értelek" kapcsolat árát. Amúgy mostanság is "csörtés" idők járnak, és van úgy, hogy nehezen találom a helyemet a pástnak ezen az oldalán. Ilyenkor általában szügyig gázolok a kérdőjelekben és keserűen szembesülök azzal, hogy mennyi mindent nem kérdeztem meg akkor, amikor még megtehettem volna. A lelkem legmélyén persze tisztában vagyok vele, hogy a válaszoknak belőlem kell jönniük, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy mellette sokkal könnyebben találnék rájuk.
Állítólag az időnél nincs jobb felcser, és van is ebben sok igazság, saját tapasztalatból mondom. Mégis, most az az érzésem, hogy ezt az egészet csak azért firkálom itt össze, hogy ne kelljen kikiabálnom: "Hiányzol!" Ha most látna, nemigen állná meg szó nélkül: " Csillikém, olyan arcot vágsz, mint az, akinek nem jutott dinnyeföld."
Állítólag az időnél nincs jobb felcser, és van is ebben sok igazság, saját tapasztalatból mondom. Mégis, most az az érzésem, hogy ezt az egészet csak azért firkálom itt össze, hogy ne kelljen kikiabálnom: "Hiányzol!" Ha most látna, nemigen állná meg szó nélkül: " Csillikém, olyan arcot vágsz, mint az, akinek nem jutott dinnyeföld."
Na megyek, mert sürgősen utána kell nézzek, hogy parkol-e még egy kis "tyopogatnivaló" a konyhaszekrényben. Leginkább a vívópartneremmel szoktunk rájárni. Hol együtt, hol meg külön-külön.:)
Szivbéli üdvözletem a pástnak ugyanezen oldaláról. :)
VálaszTörlésKöszönöm a szépet, amit irtál.
Nagyon szépet írtál, Csilla. (hálás vagyok a sorsnak, hogy még nem ismerem ezt az érzést)
VálaszTörlésNem lehet elégszer mondani, hogy "hiányoznak", Barátném, persze nekem másként, hála az égnek, de még sincs itt mellettem annyit, mint szeretném. Én mégis azt gondolom, hogy tudja, hogy hogy érzel, és figyel Rád most is, és egészen oda van attól, hogy milyen szépségesen írtál róla és hálás. Ahogyan a Te "vívópartnered" is nagyon hálás lesz egyszer azért, hogy Veled oszthatta meg azt a kis édességet a konyhaszekrényből.
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindhármótoknak a kedves kommenteket; az összekacsintást, a dícséretet és a bíztatást!
VálaszTörlésDrága Csilla, átérzem minden sorodat! Tőlem is kérdezik, hogy miért is hiányzik ennyire az apukám, hiszen már évek óta nem éltünk együtt. Megmondhatatlan, felfoghatatlan, megfogalmazhatatlan érzés, amivel még most, hónapok mulva sem tudok sajnos mit kezdeni. Te szépen leirtad, köszönöm neked! Jaj, azok az elégszer ki nem mondott szavak, gondolatok ...
VálaszTörlésKöszönöm, Csillám, hogy írtál. Tudod tényleg könnyebbedik ez kicsit az idővel, de azért adódnak nehéz pillanataim, napjaim, amikor túl azon, hogy örülök az emlékeimnek, mert jó dolog, hogy van mire és kire emlékezni, újra rádöbbenek a nincseimre és ugyanazt érzem, amit Te írtál az utolsó gondolatodban. Kívánok sok erőt Neked és vigasztalást!
VálaszTörlésSzia Csilla!
VálaszTörlésCsak most találtam rád, de nagyon megfogott ez az írásod! Hasonló cipőben járok, hiszen lassan 8.-ik éve , hogy Édesanyám "elköltözött" közülünk! Nagyon sokszor van nekem is az az érzésem, hogy annyi mindent meg kellett volna még kérdezni tőle , arról nem is beszélve, hogy a gyerekeim SAJNOS nem is ismerhették meg a nagyiukat, aki imádta a gyerekeket , s ezt velük sem tette volna másként! Nagyon tud fájni a szívem, amikor rádöbbenek, hogy mennyi minden lehetne most másként, ha Ő itt lehetne! :( Borzasztóan hiányzik! Sokszor ordítani tudnék a fájdalomtól, amit a lekemben érzek, hiszen ez rosszabb a fizikai fájdalomnál!
Teljesen átérzem a hiányérzeted!
Rendszeres olvasóddá váltam, és már megyek is olvasni a többi írásod, hiszen biztosan azok is nagyon jók!
Minden jót kívánok!
Marika
Szia Marika!
VálaszTörlésÖrülök, hogy idetaláltál és köszönöm, hogy az olvasóm lettél. Hálás vagyok a kedves szavaidért és az őszinteségért, amivel megosztottad velünk a gondolataidat. Jövőre nekem is nyolc éve lesz már és ahogyan Te is írtad, a cseperedő gyerekeinkre pillantva még fájóbb ez a hiány.
Szeretettel üdvözöllek,
Csilla
Rég jártam Nálad! Hiányoztak is a szavaid. Tudod, Csilla, azért szeretem olvasni a gondolataidat, mert sok mindent hasonlóan érzek, gondolok, de Te szavakba is tudod önteni ezeket az érzéseket, gondolatokat. Jó volt olvasni.
VálaszTörlésBaráti öleléssel.
Nagyon örülök, hogy jöttél, Csilla, és köszönöm, hogy nyomonkövetsz, még így is, hogy egyre ritkábban jelentkezem. Jólesik és sokat jelent számomra a megerősítésed és a kedves bíztatásod. Puszillak!
VálaszTörlés