Ősz derekán még nem voltam moziképes, de itteni barátnőmtől Dominique-tól kölcsönkaptam a könyvet. Így ismertem meg a történetet, amelyben Franciaország legsötétebb napjaiban kapcsolódik össze két család sorsa méghozzá olyan módon, hogy a visszafojtott, megtagadott múltról majd hosszú évtizedek után hull csak le a titkok leple. Ebben a históriában akkor fonódnak össze a szálak, amikor egy tízéves deportált kislány, Sarah pár hét viszontagsága és gyötrelme után egyedül tér vissza egykori lakásukba a razzia idején a gardróbszekrény rejtekében hagyott kistestvéréért.
Torokszorító és szívbemarkoló vallomás Tatiana de Rosnay regénye arról, hogy mit jelent a jog az emlékezéshez akkor, amikor az emlékeknek ennyire iszonyú a súlya. Lehetséges-e és mivel jár ezt egyedül cipelni? Lehet-e mást tenni, mint feltárni a múlt történéseit akár ennyi év után is, még ha ennek az is az ára, hogy semmi nem lehet és nem is lesz már ugyanolyan, mint annak előtte?
Szépségesen nehéz olvasmány volt, megsirattam. Nem is egyszer. Kezdetben bizony igen lassan haladtam vele, félre-félretettem. A francia nyelvre fogtam, de másról volt szó, mert egy este végleg kézenfogott és többé már nem eresztett el. Jócskán elmúlt éjfél, mire befejeztem. Mikor ehhez a részhez értem már tudtam, hogy meg fogom próbálni lefordítani Nektek, mert ezek az egyszerű sorok minden másnál kiáltóbban adták tudtomra azt, hogy mi minden veszett oda már akkor és ott, a Vel d'Hiv* poklában.
"A kislány az anyja felé fordult és annak sápadt, meggyötört arcát fürkészte. Hiába kereste benne az egykori vidám és szerető asszonyt, mert az, aki úgy ringatta őt a karjaiban, hogy közben kedves kis jiddis beceneveket suttogott neki, az az édesanya már nem volt ott. Az a mézszínben csillogó hajú, ragyogó arcú kis nő, akit minden szomszéd a keresztnevén üdvözölt. Ő, akinek mindig olyan meleg és biztonságot nyújtó "mama szaga" volt. Aki magában hordozta a finom étkek, a szappan és a tiszta lepedők illatát. Aki olyan ellenállhatatlanul tudott kacagni és aki azt mondogatta, hogy a háború ellenére is rendben lesz minden, mert az ő családjuk jó, erős és szeretettel teljes. Ő szépen lassan átadta a helyét egy sopánkodó, sápadt és lesoványodott valaminek, aki se nem mosolygott, se nem nevetett, áporodott és savanyú szagot árasztott, a haja száraz és töredezett lett, elszürkült. A gyermeket szörnyű érzés fogta el. Az anyja már most olyan volt, mintha nem is élne."
A szerző anglo-francia és a könyvet angolul írta Sarah's key címmel 2006-ban. A regény azóta számos nyelven jelent meg. Ha jól tudom, magyarul még nem. Lehetséges, hogy a film megelőzi és előbb hazaér.
* Vélodrome d'Hiver - fedett kerékpár-aréna Párizsban (1959-ben lerombolták), ahová 1942 nyarán a nácik parancsára francia rendőrök bezsúfoltak több ezer deportálásra összegyűjtött zsidó férfit, asszonyt és gyermeket.
A szerző anglo-francia és a könyvet angolul írta Sarah's key címmel 2006-ban. A regény azóta számos nyelven jelent meg. Ha jól tudom, magyarul még nem. Lehetséges, hogy a film megelőzi és előbb hazaér.
* Vélodrome d'Hiver - fedett kerékpár-aréna Párizsban (1959-ben lerombolták), ahová 1942 nyarán a nácik parancsára francia rendőrök bezsúfoltak több ezer deportálásra összegyűjtött zsidó férfit, asszonyt és gyermeket.
Csillám, nehéz olvasmányba fogtál, de úgy tűnik megérte vele a kezdeti nehéz munka. Az idézet tartalma megrázó, de szeretném hozzátenni, hogy tökéletesre sikerült a fordításod! Egyáltalán nem éreztem nehézkesnek, vagy amatőrnek. Viszont amiért a leginkább hálás vagyok, az az ismertetőd második bekezdésében írt néhány mondatod, amelyben azt kérdezed, hogy lehet-e egyedül bírni a múlt súlyos emlékeit. És lám, nem lehet. Remélem, hogy az író is megkönnyebbült a könyv elkészültével, mi pedig tanulhatunk belőle alázatot, együttérzést, megbecsülést. Köszönöm!
VálaszTörlésFelkavaró olvasmány lehetett, Csilla.
VálaszTörlésSzép a fordításod, köszi, hogy bepillantást engedtél vele nekünk is a könyvbe.
Tényleg, nem gondoltál még arra, hogy könyvet fordíts franciából magyarra?
Ági, Magdi! Köszönöm szépen, hogy most is jöttetek és megajándékoztatok a gondolataitokkal. A bátorításotok a fordítással kapcsolatban pedig nagyon kedves és mit tagadjam, végtelenül jólesett. És persze gondolkoztam én, meg gondolkozom is ezen a fordítás dolgon, csak az a baj nálam, hogy valahogy mindig leragadok ezen a szinten.
VálaszTörlésCsilla, kérlek ne ragadj le! Fordíts nekünk még, mert ez igazán szép volt. Tényleg nem lehetett könnyű olvasni, mert az ilyen történetet nehéz szívvel éli át az ember. Én még a filmről nem hallottam, de talán inkább olvasnám, mint nézném. Jó, hogy írtál róla.
VálaszTörlésÉs megint csak bocsánat, hogy későn olvaslak, de az influenza sajnos minket sem került el. De már jól vagyunk :-)
Köszönöm, Évi, Neked is a kedves biztatást! Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült kimaradnotok az idei influenzából, de örülök a hírnek, hogy már jobban vagytok. Vigyázzatok magatokra, puszillak!
VálaszTörlés