Miatta aztán nem kell aggódni a reptéren a bőrönd feladásakor. Alig pár grammot nyomhat csupán. Lehelletkönnyű és mégis varázserővel bír. Mint általában azok a ruhák, amikben egy nő minden körülmények között felszabadultnak és önazonosnak érzi magát. Mintha a holmi nem egy idegen test lenne, hanem még egy az egymásra építkező bőrrétegek közül. Nem kell viselkedve viselni vagy netán igazgatni és innentől kezdve csak vele foglalkozni (mert azért ilyenekből is akad néhány a gardróbszekrényben) elég csak belebújni és kész. A szerepek azonnal kiosztatnak. Ő alázatos szolga lesz, te pedig úrnő. Tartózkodó odaadással simul rád, s amikor megérint a részeddé válik. Ő pontosan tudja, hogy mennyit mutasson és mennyit sejtessen belőled, olyan akár egy pillekönnyű fátyol. Veled lélegzik, magába szívja az illatodat. S miközben emlékművet állít az izzadságcseppjeidnek még arra is képes, hogy életed önfeledt pillanatainak hangulatát a redőibe kódolja, s apró írásjelekként a szálak atomjai közé rója. Titkos naplót sző önmagába, rólad, neked. Hogy fogod-e valaha is olvasgatni? Az már csak rajtad múlik.
Juj, ez egy nagyon izgalmas, sejtelmes ruhadarabnak hangzik. Van konkrét ihletője, vagy veled minden blúz ezt teszi?
VálaszTörlésEzt az írást a legkedvesebb blúzom ihlette, Magdi. És elismerem, hogy az önfeledt pillanatok nem kizárólag ruhadaraboknak köszönhetők, sőt, de ez a kis blúz talán nem véletleül, mégis kivétel nélkül ilyen élményekhez kötődik. Amúgy gyerekkoromban volt olyanom is, ami meg szinte vonzotta a malőröket. Ha abban mentem reggel oviba, vissza már biztosan egy másikban jöttem. Leevés, leöntés, tovább nem is részletezem... :o)
VálaszTörlésTudod, mit csodálok Benned, Barátném? Azt hogy miközben ezt a kis kerek, örömteli írást szőtted, annyi mosolygós szóval benne, amennyi éppen elegendő volt egy délutáni tea mellé, addig ott feküdtél a kanapén fájós, dagadt bokával és nem hallattál egy jajszót sem felőle. Remélem, a felgyógyulásod alatt még sok ilyen "light, love, and happiness" - típusú művecske születik! Vigyázz magadra! Puszillak!!
VálaszTörlésKöszönöm, Ági! Örülök, ha egy kicsit is megédesíthettem a délutáni teát. :o)
VálaszTörlésNekem kis gyógypirulának is megtette ez az íráska, mert bizony igen jólesett arra az időre mit sem törődni az ínszakadással járó kényelmetlenségekkel, bár szerencsésnek mondhatom magamat, mivel komolyabb fájdalommal nem kell bírkóznom. A 25 éves osztálybuli -a baleset ellenére is- nagyon kellemes emléke pedig még javában itt dolgozott bennem, éppen mint egy lelki lidocain injekció. :o)
gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés