ESIK ÉS HIDEG VAN.
HARMADNAPJA.
FÁZOM.
KÍVÜL ÉS BELÜL IS.
MELEGEDNI VÁGYOM.
AZ EGÉSZ NEM KEREK,
A PUZZLE NEM TELJES.
NEM ÁLL ÖSSZE A KÉP,
MINDEN KÉRDŐJELES.
A SZÍNEK KOMORAK,
HALVÁNYAK A FÉNYEK.
NEM SZÁRNYAL,
BOTORKÁL ILYENKOR
A LÉLEK.
JÓKEDVEM MERRE VAGY?
GYERE VISSZA ÚJRA!
ÁBRÁNDOK
TÖRÉKENY
TÜKRÉBE
BÚJVA
KERESLEK.
NEM LELLEK.
PEDIG JÁROK S KELEK.
ODABENT S IDEKINT.
AZ ABLAKHOZ MEGYEK.
EGY ÁGACSKÁT LÁTOK
S VALAMI ÁTÖLEL:
TOLLRUHÁS TRUBADÚR
TAVASZRÓL ÉNEKEL.
Úgy látszik, Csillám, hogy valami előbújt belőled, ami mostmár nem is akar többé visszarejtőzködni az odújába, de jól is teszi. A poéta. A hosszú tél rám is rámtelepedik sűrűn és nehéz megtalálni a dermedtségben a szivmelengető dolgokat, de Neked sikerült, és jó, hogy elmondtad. Igyekezni fogok jobban én is. Puszi!
VálaszTörlésTétova mackó még ez a poéta Ági, de azért ki-kimerészkedik néha a kuckójából. Hát még ha ilyen kedvesen bíztatják! Köszönöm.
VálaszTörlésLátod Csilla, még ez a lehangoló idő is jó valamire - megteremte benned ezt a verset. Alig várom, mit hoz ki belőled az első napfény!
VálaszTörlés