VAN ÚGY, HOGY POROSZKÁL.
MÁSKOR MEG ELPEREG.
BARÁT VAGY ELLENSÉG?
NEKI. NEKEM. NEKED.
ENGESZTELVE GYÓGYÍT
ILYEN-OLYAN SEBET.
MIKÖZBEN KAJÁNUL,
RÁNCOKAT FESTEGET.
ELŐSZÖR RÁDNEVET,
AZUTÁN MÁR RAJTAD.
PŐRE ARCODBA NÉZ,
S SZEMTELENÜL HALLGAT.
KÖNNYEIDET CSALJA,
MAJD MAGA
TÖRLI LE.
HOL BÁNT,
HOL SIMOGAT
NAGYHATALMÚ KEZE.
HA TÜKRÉBE TEKINTESZ,
VALÓ(D)BAN MEGMUTAT.
EL NEM KENDŐZ SEMMIT,
LELKED MÉLYÉN KUTAT.
MEGELŐZNI MINEK?
ELŐLE FUTNI KÁR.
UTOLÉR MINDENKIT,
NÁLA NINCSEN HATÁR.
TELIK ÉS MÚLIK,
NÖVEKEDVE FOGY Ő.
ÉS EGYSZER ÁTÖLEL
A VÉGTELEN IDŐ.
Szép és igaz.
VálaszTörlésA negyedik dimenzió megéneklése két dimenzióban! Tartalom és külalak harmóniája! És a szavak is peregnek az idővel...Gratulálok az új sóhajtásodhoz, Csilla!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésA versírás számomra egy kísérlet, egy élvezetes kaland és boldoggá tesz, hogy olvasóként Ti is résztvesztek benne velem. Meg persze olykor ihletőként is...