Hálás vagyok

HOGY ITT VAGYOK,

HOGY MOST VAGYOK,

HOGY KÍVÜL-BELÜL EZ VAGYOK.

HOGY CSETLŐ-BOTLÓ LÉNY VAGYOK.

HOGY VAN MIT MAGAMBÓL ADHATOK,

HOGY VAN KINEK ÉS VAN KIÉRT,

ÉS NEM SZÁMÍT, HOGY ÉPP MIÉRT.

HOGY EZ AZ UTAM,

ÉS NEM EGYEDÜL JÁROM.

HOGY TUDOM MIT JELENT A SZÓ:

SZERELMEM,

GYERMEKEM,

BARÁTOM.

HOGY A SZEMEM ÍGY LÁT,

HA A VILÁGRA TÁROM.

HOGY A SZÉPTŐL KIRÁZ A HIDEG,

HOGY BELÜLRE FÉNYKÉPEZHETEK.

HOGY A BÁNAT EGYSZER TOVASZÁLL,

HOGY A JÓ SZÓ BÁRHOL MEGTALÁL,

HOGY A DERŰ HŰSÉGES EBEM,
HOGY A KACAGÁS KÖNNYET IS TEREM.
HOGY HOLNAP IS FELKEL MAJD A NAP,
HOGY A KERTBEN ÉPP RIGÓ SZALAD.

HOGY A SZAVAIM VERSBEN (IS) CSENGENEK,
S HOGY MINDEZEN ELTÖPRENGHETEK.

Engem Magdi kérdezett meg. Vigyázat, mert most passzolom a labdát! Gaby! Szűcs Ági! Ti miért vagytok hálásak? Nem kötelező ám válaszolni, csak ha kedvetek van hozzá!