Furcsa pár vagyunk mi ketten. Van annak már jó néhány hónapja is, hogy megismerkedtünk. Most próbálunk összeszokni. Minden jel arra mutat, hogy nagy szerelem van kialakulóban. Legalábbis a részemről. Egyébként most elsősorban még Christian szavain és mozdulatain keresztül jut el hozzám. Amióta először meghallottam mesterünk borzongatóan mély hangját, azóta igyekszem megfogalmazni magamnak a gyomorbanéző tekintet audio megfelelőjét. Eleddig sikertelenül. (Ha lenne ötleted, meg ne fossz tőle!)
Óvatlanul lopakodik be a tudatalattimba, ugyanis őt nem megérteni, hanem érezni kell. Ez egy olyan többé-kevésbe nagyon is tudatos valakinek, mint amilyen én vagyok, hatalmas kaland és felfedezés. Egyre inkább gondolom úgy, hogy a régi slágerrel élve: "Nekünk találkozni kellett." A Tai-chi-nak és nekem. A korábbi testedzések jól begyakorlott, gépies és többnyire tükörből kontrollált mozdulatai után itt ez a valami, ami táncba hív önmagammal, ami lágyan ringó adóvevőket varázsol a kezeimből, hogy egy jólirányzott mozdulattal fülöncsípjék a földből áradó energiát és feltöltsék vele a testem minden porcikáját. Ez így elég hókuszpókuszosan hangzik, de én azt érzékelem menetközben, hogy a bemelegítő gyakorlatok alatt az ujjaim bizsergősen érzékennyé válnak, hogy felkészülnek a várva várt vendég, az energia fogadására. A tv régi replay felvételeihez hasonlító lassú mozdulatsorok pedig nem mások, mint a keleti harcművészetek végletesen lelassított, ám a harmóniától majd kicsattanó pozíciói. De hát nem is harcolunk mi itt senkivel, hacsak nem éppen önmagunkkal, és egyáltalán nem mellesleg pont önmagunk érdekében.
Christian jó tanító. Amúgy svájci és valószínűleg belékódoltan alapos. Fáradhatatlanul és könyörtelenül javítja ki mindenkinél a hibás tartást, mert nem hajlandó senkiről lemondani. Nem átallja az unásig ismételni, hogy: "Meg ne próbáld megérteni, érezd!" Ezzel igyekszik kiszuggerálni belőlünk a "nyugatiságunkból" fakadó agyvezérelt görcsösséget. "Maradj velem!" - szokta volt mondani akkor, ha bármelyikünknél is észrereveszi, hogy az a bizonyos fonál veszni készül. Amíg én számítottam a csoportunk benjáminjának, - már ami az érkezés sorrendjét illeti, de lehet, hogy amúgy is...- rendszeresen odajött hozzám is "igazgatni" és persze nem hagyott elbújni a hátsó fertályon, hanem rögvest az első sorba, magával szembe parancsolt. Nem tagadom, hogy némiképp megkönnyebbültem, amikor újabb versenyzők csatlakoztak és már nem én tűntem a legszögletesebbnek az alakulatban.
Ezt a bejegyzést elég régóta készültem megírni. És mégis, szinte magamnak is megmagyarázhatatlan módon, egyre csak halogattam. Pár napja jöttem rá, hogy miért. Még hiányzott valami. Egy meghatározó élmény. Hát most megkaptam. A bemelegítés után a 24 pozícióból gyakoroltunk néhány lépést, amikor megtörtént a csoda. Marionett bábu lettem a chi kezében. De egyáltalán nem bántam. Sőt! Olyan könnyűnek, már-már légiesnek éreztem magamat, mintha a vízen lebegnék. A mozdulataim szinte maguktól indultak el és a csoporttal teljes harmóniában folytatódtak. Ha néha kontrollképpen rápillanottam a mesterre, láttam, hogy jól csinálom. Rájöttem, hogy mennyire jó újra csapatban mozogni! Hogy a tai-chi-t is könnyebb így megtanulni, mert ha kell, a szent cél érdekében még az energiáink is összekapaszkodnak. Hogy a konditeremben a sortársakkal ugyan egymás mellett tapossuk a gépeket, és csurig leizzadunk, de igazából mégsem vagyunk együtt.
A másfél óra végére kétlábonjáró smiley jelvénnyé váltam. Ha régebb óta olvasol, talán emlékszel arra, hogy a focis írásomban mennyire irigykedtem a fiúkra, mert a labdakergetés közben eufórikus örömben van részük. Most én is megtapasztalhattam és még csak labda sem kellett hozzá. Tudom én, hogy bőven van még mit tanulnom, és hogy nem is lesz mindig fáklyás menet, ha tényleg el akarok jutni oda, arra szintre, amit megálmodtam: árnyas fák között, halványan átszűrődő napfényben, smaragdzöld gyepen, kívül és belül teljes összhangban, egyedül tai-chizom... De hogy jó úton járok, hogy nekem negyven felett, a hajfesték alatt őszülő tincsekkel pont ebbe kellett belevágni, arra most kaptam nagyon nagy bizonyosságot.
Örülök , Csilla, hogy rátaláltál valamire, amit magadénak érzel és egyúttal közelebb is visz önmagadhoz. Nekem az ashtanga ilyen.
VálaszTörlésCsak táncold, Csilla, a táncodat magaddal, megbízható partnerre találtál és élvezd az energiát, a békét, az egyensúlyt, a harmóniát, a biztonságot, a levegőt a tüdődben, a földet a lábad alatt. Namaste!
VálaszTörlésNagyon klassz, Magdi, hogy Neked is van csodaszered, ami feltölt és összehangol kint is, bent is.
VálaszTörlésKöszönöm, Ági, ezt a kedves biztatást és tudj róla, hogy a Te jógához fűződő igaz szerelmed és mindaz a szinte kézzelfogható öröm és béke, amit ő a számodra jelent, indított arra, hogy ráérezzek, mit is kéne keresnem és megtalálnom a Tai-chi-ban.
Szia Csilla!
VálaszTörlésBoncától kerültem ide, ez azért is érdekes, mert nem messze vagyunk egymástól, mi Hoeilaartban lakunk.
Nagyon tetszett ez az írásod! A legutóbbi Druivenfeesten volt egy tai-chi-s bemutató. Két hölgy mutatott be mozdulatok, és én a lányaimmal csak néztük őket. Nagyon magával ragadott akkor az egész mindhármunkat. Kaptunk prospektust, utána is érdeklődtünk,de aztán nem mentünk el. Mi flamand környéken lakunk és nem tudtuk, hogy mennyire befolyásolja ezt az egészet a nyelv. Vagy nem is beszélnek, csak utánozni kell? Olyan jó lenne, ha tudnál írni erről pár szót!
Majd jövök még sürün! :))) Szép napsütéses napokat kívánok!
Csilla
(Sajnos hibát ír ki a rendszer (azt nem írja, hogy mi a baj!) és nem tudom beírni a mi blogunk címét, itt megtalálhatsz engem is: www.belgium.freeblog.hu)
Szia Csilla!
VálaszTörlésÖrülök, hogy idetaláltál! Annak meg különösen, hogy ilyen közel vagy.
Fontos a tai-chiban, hogy értsd is, amit mondanak, mert el kell hozzá sajátítani egyfajta légzést és a lazításkor is jó, ha tudod, hogy pontosan hogyan és mit csinálj. Maga a mozdulati része pontosan, ahogy mondtad a mester utánzásával is megtanulható. Hallottan, hogy a mi tanárunk Christian angolul is szokott tartani órát valahol Brüsszelben, de nem tudom, hogy pontosan hol. Most nyári szünet van tai-chiban is,, de szeptemberben rákérdezek nála és megírom Neked, ha megadod az email-címedet.
Egyébként még pont jókor csíptél fülön, mert holnap hazautazom a gyerekekkel, aztán majd csak augusztus közepén térünk vissza Waterloo-ba.
Szeretettel üdvözöllek és szép nyarat kívánok!