Tegnap úgy éreztük magunkat, mint a paradicsomban. Több okból is. Először, mert gyönyörű idővel búcsúzott a május (s vele együtt a kedvenc évszakom), és valljuk meg ez itt Belgiumban nem mindig evidens. Ha pedig hétvégére esik mindez, és így családi körben lehet eltölteni, netán egy jó kirándulással megspékelve, na az már a non plus ultra. Ahogyan egy belga focimamatárs foglalta össze sommásan nemrégiben: "Ez egy olyan ország, ahol jó élni. Viszont az időjárás tényleg hagy maga után némi kívánnivalót. Ám ha megjavul, az emberekből elemi erővel tör fel az életöröm, és sáskamódra rajzanak ki a zöldbe."
Reggel a felhőtlen égre pillantva mi is utilaput növesztettünk a talpunkra és elindultunk a Waterloo-tól mintegy 50 km-re fekvő Brugelette nevű kisvárosba, amely arról nevezetes, hogy a közvetlen közelében található egy gyönyörűséges park, amit nemes egyszerűséggel csak Parc Paradisio-nak neveztek el. A parkolóhoz érve nyilvánvalóvá vált, hogy jó pár ezren juthattak hasonló elhatározásra, mint mi. Ennek ellenére volt hová "kikötni" a lovakat, mert órási terület állt mindehhez rendelkezésünkre. A bejárat felé kaptatva még vagy kettő hasonló nagyságrendű létesítmény tárult a szemünk elé telis-tele autókkal. A látogatóáradat impozánsnak ígérkezett és a kasszáknál kígyózó sorok sem cáfoltak rá. Mégis viszonylag gyorsan fogyatkoztak az előttünk állók, így mintegy negyedórányi várakozás után bejutottunk.
Belépvén, a helyet első pillantásra akár egy szimpla állatkertnek is nézhetnénk. De tényleg csak a legelsőre. Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek helyettem a fotók. Remélem képesek lesznek valamennyit visszaadni a park fantasztikus hangulatából. Tarts velem, indulunk!
Háztáji farm. Állatsimogató is volt egyben. A vietnami csüngőhasú egyenesen ki is követelte magának a hátvakarást. Ezesetben kifejezett előny, hogy szagot nem közvetít a blog.
Pelikán eskem-beskem szökőkútba álmodva.
Ez a klasszicista épület rejti a vízivilágot. Belépve Nemo kapitány Nautilusának belsejében találod magadat és a tenger páratlan gazdagságát mintegy hajóablakból kitekintve csodálhatod meg.
Nagy kékség kis medúzákkal.
Kínai harcos és egy mai matador.
A kínai kert vízesése. Ha rákattintasz, láthatod, hogy mögé is lehetett bújni.
Függő gyaloghídon. Kényszeredett mosollyal próbálom leplezni a berezeltséget.
Kukucs!
Mászik I.
Mászik II.
Segítség, tapír(ok) a vízben! A párocska általunk hölgynek vélt tagja alighanem bevágta a durcit, mert ha őurasága a közelébe úszott, tengeri malacszerű visítást hallatva zavarta el.
A kihalás szélén álló fajoknak szentelt Noé Bárkája.
Zöld lépcsők a Ganésa szentély lábainál.
Vízköpők ugyanott.
Szamárfüles, jobbradőlős.
Dávid művészi koncepciójának megfelelően.
Pancs.
A sasok birodalma.
Papagájváros. A permanens csivitelést és rikácsolást tessék odaképzelni!
Szívünk csücskei (Noémié és az enyém): a vörös pandák. Szieszta után, korgó gyomorral ébredezve.
Az egész napunkat itt töltöttük. Térdig lejártuk a lábunkat. Jöttünk, mentünk, gyönyörködtünk. Néha meg-megálltunk egy kis falatozásra, hogy aztán újult erővel vessük bele magunkat a felfedezésbe. Hullafáradtan érkeztünk haza. Vacsora-rittyentés után gyakorlatilag beestem az ágyba. Még egy skype-randit is mára halasztottam az egyik szívbéli barátnémmal. Szerencsére nagyon megértő. Egy kicsit neki is készítettem ezt a bejegyzést. Meg a másiknak, aki szintén lelkes állatkertbe járó és ráadásul vörös panda rajongó. Meg a harmadiknak felüdülésképpen, mert fárasztó költözködéssel töltötte a hétvégét. Meg mindenkinek, aki szeret kirándulni és szép dolgokat látni. Meg magunknak, hogy emlékeztessen rá milyen jó volt itt. Először jártunk a Parc Paradisio-ban, de nem utoljára.
Nagyon klassz helynek látszik. Köszi a képes beszámolót, Csilla. Jól nézel ki a függőhídon (egyáltalán nem látszik, hogy be lennél rezelve :))
VálaszTörlésKöszi a biztatást, Magdi! Kész szerencse, hogy a kocsonyás lábremegés nem látszik a fotón... Ami egyébként fokozódott akkor, amikor megsűrűsödtek körülöttünk az átkelők. Alighanem néhányan közülük nem akartak lemaradni semmilyen rétesről így az "aki nem lép egyszerre" szellemében és nagy harmóniában lépdelve, berezegtették a hidat. Amúgy tényleg nagy kaland volt!
VálaszTörlésVan egy olyan érzésem, hogy összecseréltem a hétvégémet valaki más hétvégi rémálmával, mert valójában nekem is a Paradicsom Parkban lett volna jelenésem. Talán majd máskor! Azért így virtuálisan is élmény volt, Csilla! Örülök, hogy legalább Ti ott lehettetek.
VálaszTörlésKöszönöm, Ági, az élmény valóban magávalragadó volt! Jól is jött, hogy itt ez a blog, és így megoszthatom Veletek és másokkal is. Puszillak és kívánom, hogy a rémálmos hétvége után a folytatás szebb legyen!
VálaszTörlésNagyon szép ez a hely :) Én látom a güggőhídoin az érzést, amit írsz, talán mert visszatérő rémálmom volt egy ilyen híd régebben, csak ránézek arra a képre, "álmaim hídjára" és azt érzem jáááájjj, :). Érdekes, magam is vörös panda rajongó vagyok, az okát azt nem tudom, de számtalan fotó, kisfilm készült róla, ahány állatkertben csak jártam. A jegesmedvéknek jó helyük van?
VálaszTörlésÉn sem tudom megmagyarázni a vörös panda imádatomat, Bonca. Egyszerűen odavagyok a bohókás kis fazonjáért. De egy biztos, még nem tudtam eljönni egy állatkertből sem anélkül, hogy őt (őket) meg ne kerestem volna. Sajnos jegesmacikkal nem találkoztunk, pedig bejártunk toronyát-boronyát.
VálaszTörlés