Visszaszámolok. Már csak egy nap indulásig. Ezért most nem is futja hosszabb bejegyzésre, remélem elnézed nekem. Ma volt a suli utolsó napja. Végre Belgiumban is kitört a VAKÁCIÓ! Igencsak mozgalmas és izgalmas hetek után, ráadásul igazi szép nyárias idővel, hogynemondjam kánikulával. Kiélvezni ezt a részét ugyan nem fogjuk, legalábbis itt nem, mert bőröndtöltögetéshez, úti előkészületekhez és rámoldához nem is annyira kellék a verőfény, de azért a gyerekek utolsó sulis napjait mégis bearanyozta. Már úgysem volt szó tanulásról, a jól sikerült záróvizsgák után megnyugodtak a kedélyek és a legtöbb időt inkább a szabadban töltötték. Tegnap biciklitúráztak és pancsoltak a célállomásnak kinevezett tóban. Holnap pedig elindulunk hazafelé. Az út egyhuzamban nagy falat nekem a hajtóbakon, aki nem vagyok a hajnaltól késődélutánig tartó félnapos derbik híve, ezért a távot két etápra osztva Nürnbergben megpihentetjük fáradt tagjainkat és megabrakoltatjuk a lovakat is. Csütörtökön úgy számítom nagyjából két óra magasságában pedig végre beleszippanthatunk a hazai levegőbe. Apukámnak volt régen az a szokása, hogyha Rezgővel (ezen a néven szólította kedvenc Skodáját) átlépte szűkebb pátriája Békés megye határát, elégedetten megjegyezte: " Na, itt még a szél is másképpen fúj." Ez az a mondat, ami Nickelsdorfot és az utolsó útbaejtett benzikutat elhagyva, immár notóriusan belőlem is kikívánkozik. Hazaértem. Itthon vagyok. Győr után már keresgélem a szememmel a sztráda jobboldalán a Márton hegyet megkoronázó apátságot. Tiszta időben meg is találom. Eddig még mindig ilyen időben érkeztünk meg. Nem számított, hogy nyár volt, tél vagy éppen tavasz. Aztán ha birtokbavesszük szilasi főhadiszállásunkat, kezdetét veszik az újra egymásratalálások barátokkal, családdal, ismerősökkel. A szó átvitt és szoros értelmében vett összeölelkezések. Olyan ölelések, amelyekre hónapokat és olyanok is, amelyekre több, mint egy évet vártunk. Mintha másik dimenzóba kerülnénk, mert az idő végessége folytán nagyon intenzíven élünk meg mindent. Szinte habzsoljuk a közös élményeket. Ilyenkor úgy érzem magamat, mint a Jégkorszak ősmókusa, amikor végre magához ölelhette az ő szerelmetes makkocskáját.
A holnapi indulás lesz számunkra a nyári szünet nyitánya és majd csak augusztus második felében térünk vissza Waterloo-ba. Ezalatt az idő alatt a Csilla-firkák és a Sóhajtások is szünetelnek, de másfél hónap múltán ismét folytatódnak. Mielőtt elbúcsúznék, szeretnék még minden kedves olvasómnak kellemes nyarat, boldog együttléteket és szép élményeket kívánni! Ja és azt is, hogy sokszor legyenek ők is "mókusos" hangulatban!
Jó utat és jó nyaralást!
VálaszTörlésKöszönöm, Magdi!
VálaszTörlésHamarosan mi is megkeressük azt a makkot azon az uton, amin ti is végig mentek.
VálaszTörlésVigyázzatok magatokra, jó feltöltődést, sok puszit, ölelést kívánok!
Csilla
Legyen egy kellemes,meleg,es elmenyekben gazdag nyaratok,hogy sok meselni valoval terjel vissza.Jo utat.
VálaszTörlésDrága Barátném, én már Itthonról olvasom az írásod megint és gondolok az Otthonra, ahol annyi sok szép időt töltöttünk együtt és ahonnan olyan nehéz volt eljönni megint. Milyen kár, hogy az elválások minden alkalommal egy parányit beárnyékolják az együttléteket, de mégis milyen üres lenne az életünk ezek nélkül. Ezért hát újra és újra felkerekedünk, hogy átölelhessük egymást, ha egy rövid időre is, de mintegy zálogául a múltnak és a jövő igéreteként. Nagyon hiányoztok máris, de egy időre mégis van miből meríteni, amikor szükség van rá. Remélem, hogy a szabadságotok további részében is sok örömötök telik és hamarosan írsz majd az élményekről! Puszillak Benneteket!
VálaszTörlésVisszaérkeztünk, és ezért csak most tudom és most szeretném megköszönni Csillának és Gabinak a jókívánságait. Remélem, hogy Nektek is szép és emlékezetes nyaratok volt!
VálaszTörlésDrága Ágim, Neked pedig azt köszönöm, hogy megpróbáltad verbalizálni mindazt, ami bennem, bennünk lejátszódott. Bizisten felért egy nagy öleléssel!