jjjj

2011. október 18., kedd

MESEmlékezős


Csöpörgő esőben ülök az autóba és elindulok Noémiért. A táncórája nemsokára véget ér. A Chaussée de Bruxelles szokásos dugói, a vészvillogós leállók és a vadnyulak módjára átkelő gyalogosok most nem bosszantanak. Hangoskönyvet "olvasok". A Parti Nagy Lajos tollából való történetek Cserhalmi György hangján szólalnak meg.* Ellenállhatatlanok. Nincs mese, mosolyogni, nevetni sőt időnként felnyerítve röhögni kell. "Ott kapál a felesége szépen kezeslábasban. Orcája, karja bekenve napolajjal. Egyszercsak látja ám, hogy jön felé az ördög Csepel kerékpáron." Egyre jobban belekezd az eső, így az ablaktörlő lapát és a vízcseppes szélvédő takarásában egészen elengedem magamat. Aki így is ki tudja venni, hogy bömbölök a nevetéstől és rángatózó vállakkal a kormányra borulok, az megérdemli és nyugodtan sültbolondnak nézhet. Negyedórán belül meg is érkezem. Szinte már sajnálom, hogy tiszteletkörök nélkül, azonnal találok egy parkolóhelyet úgy százméternyire a tánciskolától. Ernyőmbe kapaszkodva ballagok felfelé a téglaszínű épület irányába, viszem tovább az arcomon a mese keltette mosolyt.  Inkább csak nézem, de az esőfüggönyön át nem nagyon látom a szembejövőket. Mindeközben az emlékezetem meglepő élességgel vetít elém valakit.

Sovány kislány volt. Pipaszárlábú, madárcsontú. Fiúsan rövidre nyírt frizut viselt és a tökfőzeléknél talán csak az injekciót meg a szoknyát utálta jobban. De rajongott  a töltetlen savanyú cukrokért, a hatalmasra fújható gömbrágóért, a Győri órás kirakatában csillogó gyűrűkért és a mesékért. Amikor még óvodás  volt, tréfáskedvű édesapja talált ki neki meséket és ezekkel igyekezett elaltatni őt a vasárnapi ebédek után. A parkban kézenfogva sétáló rókáról meg a nyulacskáról, és a mézzel töltött, ragadós csizmával majmot fogó vadászról szólót szerette a legjobban. Nem tudott rájuk unni, kötelező és biztonságot jelentő kellékeivé váltak a vasárnapi ebédutánok rituáléjának. Aztán amikor már megtanult olvasni, új rítus született. Az iskolából hazaérve fogta magát és a leckézés előtt kedvenc meséskönyvei (Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, Benedek Elek: A világszép nádszálkisasszony) és egy zacskó cukorka társaságában rendre elkirándult Meseországba. Oda ahol minden olyan furfangosan egyszerűnek, logikusnak, igazságosnak és magától értetődőnek tűnt. Ilyenkor ő, akit tüsi haja és szögletes idomai miatt annyiszor néztek fiúnak, hogy más normális ember már alighanem identitásválságba került volna tőle, nos ő szemrebbenés nélkül odaképzelte magát a legeslegszebb királylányok helyébe és ettől valahogy egy csapásra vagy kettőre a helyükre kerültek a dolgok. De persze olyan is volt, hogy nem. Elvégre a mentsvárak sem mindig százszázalékosak.


Na itt a vége, fuss el véle,  valahogy így esett meg a minap, hogy a mese összehozott  a  kislánnyal, aki egyszer voltam, hol nem voltam. :)

Parti Nagy Lajos: A pecsenyehattyú és más mesék
Hangoskönyv Cserhalmi György előadásában


8 megjegyzés:

  1. Hát ez hihetetlen, Barántém!! Vasárnap együtt utaztunk Max-szel, és én bekapcsoltam Karinthy-t a rádióban cd-n és meghallgattuk együtt a Találkozás egy fiatalemberrel című írását Rudolf Péter előadásában. Ez az írása nem olyan vicces mint Parti Nagy Lajos, bár az Így irtok ti novellákon én is még mindig pukkadozok. Viszont Te is találkoztál a régi magaddal az írásod második részében. Nagyon tetszik a visszaemlékezésed, az önirónia, a humor, és a sztoikus elégedettséged a világgal, én sokat merítettem ebből ma is! Köszönöm! Puszillak!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Ági, hogy mindig ilyen kedvesen, lelkesen fogadod ezeket az én kis firkáimat. Kitüntetsz vele, de tényleg.
    Nagyon örülök neki, hogy Te is kellemes élményeket szereztél Karinthy és Rudolf Péter hallgatása közben. Jó ötletet adtál a következő "könyvrendeléshez".
    Hanem a sztoikus nyugalmam, tudod, na az is már néha csak mesébe illően egyszervolt, holnemvolt. Úgy látszik ezt is meg kell szokjam, el kell fogadjam az idő múlásával, hogy vannak helyzetek, amiken könnyebben felhúzom magamat, mint régen. Pedig tudom, hogy nem kéne.
    Puszillak én is!

    VálaszTörlés
  3. Ez egy jó ötlet, köszi!

    Legutóbb Gyuszi olvasott fel az autóban egy könyvet, remekül szórakoztunk a fiukkal. Épp egyik este mondta, hogy valamilyen hangoskönyvet kellene letölteni, mert jobban hallanák a fiuk is hátul (bár szerintem nem, mert abban is van valami jó, ha ő olvas). Valami vicces, szórakoztató kellene. De ez egy jó ajánlás!

    Nekem is sokszor eszembe jutnak dolgok, amikor előkerül egy-egy könyv, egy-egy tárgy. Néha mosolygok az emlékeken és gyorsan körbenézek, valaki nem látta-e? Bár nem mintha érdekelne, az emlékek ugy is enyémek!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Csilla örülök, ha kedvet csináltam és egyetértek veled, az emlékeink elvehetetlen kincsek.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon kedves mesét kerekítettél a régi önmagadból, Csilla. Sajnálom, hogy csak most találtam rá az írásodra.(a fene divatos új blogdizájnom nem mutatja a kedvenc blogjaim frissülését)
    Remélem így az ősz beálltával majd gyakrabban jelentkezel újabb írásokkal. Puszillak.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, Magdi, én is puszillak!!!
    Nekem mindenesetre nagyon tetszik a blogod új ruhája, és sajnálom, ha közben némi bosszúságot is okoz neked. Nem lehet valamit átállítani a tervezőben? De ezt tényleg csak halkan kérdem, mert nagyon nem értek hozzá.

    VálaszTörlés
  7. Csilla, rég nem jártam erre ami nem jelenti azt, hogy nem jutottál eszembe. élvezettel olvastam az írásodat, Győri vagy??? Tényleg? Én is. Győr, Nádorváros, Corvin utca 38, az étterem felett. előtte egy akkor még hatalmasnak tűnő parkkal. Hétemeletes, Ságvári Endre Iskola. jaj mennyi emlék...

    VálaszTörlés
  8. Drága Csilla, remélem nem fogok nagy csalódást okozni, ha bevallom, hogy nem vagyok győri, csak írás közben beugrott annak a gödöllői órás bácsinak a neve, akinél kislánykoromban rendszeresen megpumpoltam az apukámat egy-egy gyűrűre. Nem bírtam megállni, hogy le ne írjam és el ne hencegjek vele, hogy még emlékszem rá. :) Ne haragudj, ha félreérthető voltam.

    Mindenesetre köszönöm, hogy jöttél és örülök, ha kedvet csináltam egy kis emlékezéshez.

    VálaszTörlés