ez a nap. Azoknak az igazgyöngyöknek egyik becses példánya, amik azontúl, hogy barátnénk szívderítő írásával ébresztgetnek, langymeleg napsütéssel igyekeznek feledtetni egy időre csip-csup gondjainkat, és a tényt, hogy bizony oda a nyár, s az idő rohanó szekere az őszben vágtat már. Feledem hát én is a bicebócaságomat, a holnapi sorsdöntő MRI vizsgálatot, Noémi szintén sebészre váró nagylábujját, és letelepszem a nyugágyra egyet napfürdőzni. A múlt heti monszun után olyan jó végre érezni is, hogy nem csak a felhők fölött kék az ég. A napsugár érintése már nem perzselő csókkal ér fel, mint két hónapja Cavalaire-ben, hanem egy jóreggelt puszi gyengédségével szeretget. Megadom magam. A szememmel még azért egy jó ízűt legelészek a bordó muskátlimból és a kis rózsaszín begóniámból. A távolban most veszem csak észre a karmester módjára hajladozó, "őszülő" nyírfát, aki nekem inti éppen, hogy hátradőlhetek. Nagyon egyben van most minden. Vagy majdnem. A teljesség majd ezekkel a mondatokkal érkezik el mára:
"Hol van a tenger, Dolna? - kérdezte bennem apám örökre elnémult hangja. - "Hol van a tenger? Ahol hiszed..." (Szabó Magda: Ókút)
"Hol van a tenger, Dolna? - kérdezte bennem apám örökre elnémult hangja. - "Hol van a tenger? Ahol hiszed..." (Szabó Magda: Ókút)
Csillám, ha az én szerény írásom volt az egyike azoknak a dolgoknak, ami ilyen idillivé varázsolta a napodat, az nekem is egy ajándék. Ha nem az enyém volt, akkor legyen ővé a dicsőség. Annak méginkább örülök, hogy a gondjaid ellenére (Mielőbbi jobbulást mindkettőtöknek!!) ilyen derűvel tudod fogadni egy "hétköznapi" nap ajánlásait. Az idézetet kőbe illenék faragni! Hogy lehet valami ennyire tökéletesen sokat üzenő a maga egyszerűségében?!
VálaszTörlésTiéd a dicsőség, Ági. :o) A blogbejegyzésed adta meg a napom alaphangját és már nem volt más dolgom, mint begyűjteni azokat a tálcán kínált örömmorzsákat, amik mellett máskor esetleg szó nélkül elmentem volna. Puszillak!!!
VálaszTörlés