Két férfiember. Egy kicsi és egy nagy. Egymástól hatvanhat évnyi távolságra és mégis annyira közel. Kézenfogva sétálnak. Nagy egyetértésben, mint azok, akik félszavakból is megértik egymást. Egyik zsebükben útravalónak keksz, a másikban etetésre szánt reggeli maradék lapul. Jól ismerik az utat, nem először járnak rajta. Tudják, hogy hol lakik és mennyire tud örülni a szalonna bőrkének Mancika és a Puli. Tudják, hogy a víztorony melletti bokrokról csudafinom szedret lehet szedegetni, csak a tüskékkel kell vigyázni. Tudják azt is, hogy milyen érzés a hídon állni akkor, amikor gyorsvonat száguld át alatta. Tudják, hogy a kockaházak között hová bújt el a játszótér, és a hinták közül melyiket ajánlatos elkerülni és melyiken a legjobb az ülés. És tisztában vannak azzal is, hogy mire visszatérnek, nagymami husi levese már ott fog gőzölögni a konyhaasztalon.
Amikor ráfordulok a Fácán sorra a bevásárlásból jövet, még a séta elején tartanak, de tőlem már tisztes távolban. Nem gyorsítok, most nem utolérni akarom őket. Csak nézni. Meg aztán a levesnél majd úgyis találkozunk. A nap a szemembe süt. Ettől ragyogásban, de kissé homályosan rajzolódik ki távolodó alakjuk. Hunyorgok és közben érzem, hogy közös életük filmjéből ezt a kis ellesett, homályos kockát, ezt amíg csak élek, őrizni fogom.
Upsz! Back to home? Örömmel hallom:)
VálaszTörlésMa valóban ragyogó nap volt itt a Fácán soron. Így aztán tartottam is egy mozgalmas napot. Ez indult egy bringázással a Batizi Sanyival. Kicsit fagyos volt ugyan a a 8.30-as indulás, de az 1 órás menet azért túlélhető, merthogy akaraterő is van a világon. Imádok az Erzsébet parkon áttekerni különösen nyáron, de azért most is faja. Majd fel a TV toronyba, hogy azért értelme is legyen a menetnek. Ezzel meg is lennénk.
Aztán jött a kedvesem, hogy persze vele meg semmi mozgalom. Ok, akkor menjünk futni. Ruhacsere és egy 30 perces menet az egyetemi erdőben. Mindezt a végén lefojtottuk egy közös szaunázással. A miénk 1 személyes, de mivel nagyon karcsúak vagyunk (különösen én), azért elheringezünk benne.
Mindez nem volt persze hátsó szándék nélkül, mert a gyermeknek beígértük, hogy elmegyünk a Wasabi-ba. Ha voltatok tudjátok, ha meg nem akkor ott nagyos sok jó Japán-keleti ételt lehet enni nagyon nagy mennyiségben átalánydíj fejében. Mi az összeget igyekszünk is becsületesen megszolgálni jó magyar emberek módjára.
Ezzel a túlélési esélyeink persze jelentősen csökkentek is, de azért hazavergődtünk valahogy. Jött egy házimozizás némi összetűzéssel, most meg írok, míg a família Xfaktorol.
Nos, mi így jártunk ma. De az biztos, hogy aki ma Gödöllőn volt az biztos értékelte, hogy itt lehetett, mert itt lenni jó:)
Puszi!
Ez szép volt, Csilla, akárki ihlette is. Egyszer majd sok-sok ilyen képet szeretnék látni magam előtt.
VálaszTörlésDe jó kis nap lehetett Zoli, örülök Nektek!
VálaszTörlésRemélem nem vezettelek meg nagyon ezzel a kis nosztalgiázásommal, de olyan jólesett innen a belga mindennapos esők övéből egy kicsit legalább gondolatban célbavenni a Fácán sort. Nagyon szerettem ám én is ott lakni, később pedig csak úgy visszajárni oda anyukámékhoz.
Más. Csizmust levették és most egy gyógytornász kapott a kezei közé, s ha minden igaz, két hét múlva már elkezdhetek óvatosan lépegető exkavátorkodni.:o)
Puszillak és üdv Sanyiéknak!
Köszönöm, Magdi. Apukámat és az akkor még csak kétéveske Dávidot lestem ki így egyszer felfelé battyogtukban a Fácán soron . :o)
VálaszTörlésHát nagyon úgy tűnt, hogy itt sétálgattatok, mert nagyon hangulatban volt a tegnapi naphoz:)
VálaszTörlésDrága Barátném! Látod ma is Te adtál nekem, ahelyett, hogy én adtam volna Neked, hiszen a szülinapod volt!! És remélem, hogy boldogabb már nem is lehetett! Úgy látszik így ősz tájékán előveszi az embert a nosztalgiázás, én a Gerendás-esten nosztalgiáztam magam ki és a Te írásod is hazavitt. S bár tudom, mennyire hiányoznak a szüleid, azt is tudom, hogy mennyire sikerül Neked magadban hordoznod őket, a békéjüket, a bölcsességüket, a humorukat, a szeretetüket a gyermekeid iránt. Hogy úgy férkőztek be a gondolataidba és a mozdulataidba, mintha ott üldögélnél mostmár örökké velük egy nagy tányér gőzölgő husileves melett. Puszillak mégegyszer, Szülinapos!
VálaszTörlésBaratnem kaptam, most jovok Toled! Koszonok mindent es sokszor puszillak!:o)
VálaszTörlésEz valóban szép kép, őrizd még sokáig.
VálaszTörlésVannak ilyen képeim nekem is, csak azt sajnálom, hogy nem lehet őket kinyomtatni, hogy egyszer majd a fiúk is tudjanak emlékezni.
Örülök, hogy csizmus lekerült, jó tornázgatást kívánok, de azért vigyázz nagyon a lábaidra!!
Még sokáig kell, hogy működjenek! :-)
Puszi
Éva
Igen, Évi, nagyon rátapintottál! Tényleg jó lenne, ha megmutathatnám a gyerekeknek kézzelfogható formában, hiszen olyan aprók voltak még csak akkoriban és biztos sok mindent elfelejtettek már. Viszont így meg nem marad más, csak ezek a kis "szóképek".
VálaszTörlésLábakra nagyon vigyázok ám, de már alig várom, hogy ne kelljen rájuk ennyire vigyázni. :o) Köszönöm és puszillak!
Jaj, de szép! Gondoltam egyből, hogy a fiadról és a nagypapáról szól! :) Szép volt, mint mindig, jó volt minden sorát olvasni!
VálaszTörlésMi is nagyon szerettünk Gödöllőn élni, talán azért, mert ott kezdődött közös életünk? És vissza is mentünk később, csak egy kicsit a szomszédba. Fácánsor! Az egyetem melletti utca volt, ma már teljesen más lehet, mint akkor, 17-22 éve.
Köszönöm, Csilla! És külön öröm számomra, hogy a Fácán sor benned is kellemes húrokat pendít meg. :o) Nagyon sokat változott persze ennyi év alatt, de azt hiszem a hangulata ugyanolyan maradt.
VálaszTörlésInnen is jobbulást a kezednek!