Ma délelőtt kicsit hallgatóztam a youtube-on és egyszercsak véletlenül(?) rátaláltam. Lejátszottam egyszer, kétszer, aztán még, még, még, s mivel csak a saját dobhártyámban tehettem kárt vele, beszálltam én is a két Tamás mellé teljes szívvel és az összes hangszálaimmal énekelni ezt a libabőrösen szép nótát. De jó, hogy az énekléshez nem kellenek lábak! Mire a legeslegutolsó hang is tovaillant, ott találtam magam az emlékezés rámomlott kártyavára alatt.
Megjelent előttem egy kilencévesforma kislány, akit persze még sokkal jobban érdekeltek a tiri-tarka lemezborítók, mint a bennük lévő bakelitkorong barázdái közé bújtatott dalok, de azért ki nem hagyta volna a világ minden kincséért sem, hogy ha már a nagymamájánál járt, át ne sompolyogjon suttyomban a különszobában lakó középső unokatesójának birodalmába. Milyen izgalmas világ is volt az! Hiszen a szoba lakója szombat esténként már bulizni járt! Ha nagymami rákérdezett, Hová mégy kisfiam? csak ennyit válaszolt: A lányokhoz, mamikám! - és nagy puszit cuppantott nagyanyó arcára. A kislány mindig felnézett rá, mert aranyszíve, bitang jó dumája és frenetikus humora volt, boszorkányosan tvisztelt és fejből tudta az egész család név- és születésnapjait. Szobája falán színészek, énekesek és majdnem évakosztümös hölgyek fényképei váltogatták egymást. Az ágy végében Ra-Re könyvektől roskadozó polc és egy hokedlin lemezjátszó. Ki tudta még az elején, hogy mi az, hogy LGT és a Beatles vagy a Fonográf, de egy idő után ismerősökké váltak a dalok, és ha nem is értette mi a nyavalyát is akar jelenteni az, hogy misel mábel, a kislány mégis rendszeresen hallgatta a Na, mi újság Wagner úrral és a Bummm!!! albumos Loksi nótákkal együtt.
Hét éve már, hogy az unokatesó kártyaparti közben átült egy másik, egy égi asztalhoz játszani. Rám hagyta közös emlékeinket és a dalokat.
Hű, Csilla, egy unokatesótól nem ezt várná az ember.:( Hangosan énekelni viszont minden szívfájdalomra jó, és tényleg nem kellenek hozzá még lábak sem.
VálaszTörlésSzép az őszi dizájnod!
VálaszTörlésÓ, de szomoru a vége, sajnálom! Én is szoktam hangoskodni, olyankor jól esik! :)))
VálaszTörlésIgen, Magdi, nagyon korán, idő előtt ment el, itt lenne még a helye közöttünk.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a dícséretet is!
Csilla, a végét sajnos az élet írta, és ha rajtam múlott volna, happy end lenne. Ezért is volt nagyon jó most vigasztalásképpen megkapaszkodni az emlékekben és ebben a dalban. Meglepődtem rajta, de nagyon meg is örültem neki, hogy ilyen élességgel képes az elme előhívni többévtizedes dolgokat. Annyi minden elmúlik, de azok, akiket szeretünk, elvehetetlen, kitörölhetetlen nyomokat hagynak bennünk.
Csillam, meg mindig nincsenek ekezeteim, sajnalom, remelem, hamarosan visszaerkeznek valahonnan...
VálaszTörlésA zene visz engem is, es altalaban visszavisz idoben, ahogyan Teged is. En sajnos sosem emlekszem a szovegekre, ugyhogy marad a lalala es a hmhmhm, de azt olvastam, hogy stresszoldas szempontjabol teljesen mindegy a szoveg, inkabb a dallam a lenyeg es a hangulat, amibe kerulsz a zenetol. Az irasod pedig az en sajat elso unokatesomat juttata eszembe, de o 8 (nyolc!) evesen talalt masik jatszopajtasokat, es hagyott engem itt azota is gondolkodni azon, hogy milyen az elete az angyaloknak...Koszonom!
Barátném, számomra ékezetek nélkül is ugyanolyan értékesek a bejegyzéseid és egyetértek Veled, a zenének valódi hatalma van rajtunk, átjár és magával ragad és annyira, de annyira jó dolog ezt hagyni!
VálaszTörlésÖrökre nyolcéves kicsi angyalkádra gondolva összeszorult a torkom.
Szia, kukk be hozzám, van egy kis meglepetésem :)
VálaszTörlésCsilla, ez egy keserédes emlékezés volt. Talán nem véletlen, hogy pont ma jöttem át hozzád. Közeleg a nap ami minden évben a legnehezebb. Nem mintha az év többi napján ne emlékeznék az elment szeretteimre. Ma sokat gondoltam édesanyámra és nővéremre is. Az egész napom torokszorító volt.
VálaszTörlésKívánok Neked sok erőt az elkövetkező napokban, Csilla. Látod, magam is úgy kapaszkodom az emlékeimbe, mint a mankóimba, hogy továbblendítsenek, továbbvigyenek akkor is, amikor olyan rettenetesen tudnak hiányozni ők, akik már csak így lehetnek velem.
VálaszTörlésÉn is sajnálom a történet végét!
VálaszTörlésLGT nálunk is nagy kedvenc, engem a bátyám vezetett rá, és most már nálunk a fiúk is kedvelik.
Azonban lenne egy kérdésem, kire gonodoltál két Tamásra? Én csak Somlóra emlékszem, és szerintem Karácsony János(ka) a másik hang. Meg persze Presszer, és ő Gábor :-)
De köszönöm a dalt, jó volt újra hallani. És nem akartam kötözködni, lehet, hogy én tudom rosszul.
Dehogyis kötözködsz, Évi, köszönöm a kérdésedet, meg aztán örülök neki, hogy szívesen meghallgattad újra ezt a nótát. :o)
VálaszTörlésA Bummm c. korongot még a Presser-Laux-Somló-Barta négyes jegyzi. Barta Tamás a 74-es amerikai turnéról már nem tér vissza és késöbb követi példáját Laux József is. Ezután csatlakozik a bandához elöbb Karácsony James aztán Solti János.
( hosszú ö-m elment szabadságra, elnézést kérek érte)
De mennyire igazad van Csilla! És én mennyire nem gondolok már a régikre, pedig valóban ők kezdték el. Szégyellem magam! Köszönöm, hogy megírtad!
VálaszTörlésEszedbe ne jusson szégyenkezni, Évi! Én is csak a Wikipédiából vagyok okos... :o)
VálaszTörlés